A fekete hattyú
(The black swan)

Hungarian

A fekete hattyú gyászt visel magáért,
Én is gyászt viselek a régi babámért.

Istenem, istenem, de sok ennyi idő,
Hogy telik el búval ennyi gyászesztendő?

Nyárba nyíl a szegfű s e sok piros rózsa,
Nem tudnálak, rózsám, felejteni soha.

Nem tudnálak, rózsám, soha megátkozni,
Nagy átok van rajtam, mér’ tudlak szeretni?

Hosszú az éjszaka, nincs, kivel aludjak,
Bánatos a szívem, nincs, ki vigasztalja.

Sokan lefeküsznek, víg álmokat látnak,
Csak az én szemeim párnákat áztatnak.

Fúvom az éneket, de nem jókedvemből,
Csak a bú fuvassa szomorú szívemből.
The black swan mourns for itself,
I also mourn for my old love.

My God, my God, it's too much time
How many years spent mourning in sorrow?

Carnations bloom in summer, and roses
I could never forget you, my rose, never

I could never curse you, my rose, never
A great curse is on me that I love you

The night is long, no-one to sleep with
My heart is heavy, no-one to cheer it

Many go to bed and see joyful dreams
But my eyes only soak the pillows

I sing the song, but not from cheerfulness
Only sorrow sings from my sad heart