Szegény vándor fecske
(Poor wandering swallow)

Szegény vándor fecske,
Panaszolja sorsát,
Hogy ő mennyi búval,
Éli e világját.

Menjünk el édes fiaim,
Nem lehet itt ülni,
Következik a hideg tél,
El kell nekünk veszni.

Elindulunk a nagy útra,
A keleti földre,
Elérkeztünk a tengernek,
Nyugati szélére.

Siránkozva panaszoljuk,
Hogy mehessünk által,
A nagy víznek szélességét,
Hogy repüljük által.

Megsegít minket az isten,
Mégis átrepülünk,
Hogyha az isten megsegít,
Még hazánkba jövünk.

A fecskének az ő sorsa,
Mint a vándorlegény,
Csak országot s bujdosódik,
Mindörökké szegény.
Poor wandering swallow,
Laments his fate,
That he lives,
With so much sorrow.

Let's go my sons,
We cannot stay here,
The cold winter is coming,
We may perish.

We set off on a great journey,
To the eastern land,
Arriving at the ocean's
Western edge.

Tearfully lamenting,
How to get over,
The great water's width,
How to fly across.

God will help us,
We will indeed fly over,
With God's help,
We will get home.

The swallow's fate,
Is like the wandering boy's,
Always in exile,
Forever penniless.